Emelt fővel álltam tovább – interjú Miklós Edittel, a Magyar Sí Szövetség volt elnökével

– Miként értékeli azt a periódust, amelyet a Magyar Sí Szövetség élén töltött? Mit ért el, mit nem sikerült megvalósítania ebben az időszakban? Pénzügyileg mennyire volt stabil a szövetség?

– Mindenképpen sikeresnek mondanám az elmúlt két évet, amit a magyar síszövetség élén töltöttem el. Nehézségekkel indultunk, a régi elnök nem akarta elfogadni, hogy én vagyok az új elnök. Eltelt egy jó fél év, amíg bejegyzett a bíróság, utána kezdődhetett el a munka. Azt kell mondjam, hogy az a szezon, a 2018–2019-es idény ahogy kezdődött, a közgyűlés után egy so lala (a német nyelvben úgy-ahogy/éppen csak – szerk. megj.) szezon volt.

Például Stark Márton, aki egy holland lányt készített fel, de a szövetségi kapitány is az én kérésemre tért vissza. Nagy dolog volt például az is, hogy egy olasz világkupás edzőt tudtunk szerződtetni, és ő is azért érkezett, mert én kértem fel. Ez volt az alpesi síben.

A biatlonban is elindult egy komoly program, ami szezon végén már az eredményekben is megmutatkozott, hiszen három sportolónk jutott ki a világbajnokságra. Síugrásban a meglévő szlovén edzővel folytattuk a munkát, mert meg voltunk vele elégedve. Ott is jött az eredmény, hiszen Vörös Virág világkupapontokat szerzett, de sífutásban is aránylag össze tudtunk rakni egy profi programot.

Ami a pénzügyeket illeti, stabil volt, de be kell látni, hogy amikor én abbahagytam a sízést, rengeteg szponzor elment, ebből is kitűnik, hogy számos támogató csak azért állt a síszövetség mellé, mert én világszintű eredményeket értem el. Sikerült azonban még egy-két szponzort behozni, kaptunk 2–3 kocsit használatra, sikerült egy plusz 20 millió forintot lobbizni a költségvetésbe, amely eredetileg 80 millió volt, de végül felvitték 100 millióra. Volt a szövetségnek egy stabil anyagi háttere, de a költségvetés ezelőtt három évvel is kevés volt, tavaly is kevés volt, és idén is kevés arra, hogy profi sportot lehessen csinálni.

– Hogyan áll Magyarország sípályák, illetve a sísportokat versenyszerűen űzők szempontjából?

– Két komolyabb sípálya van Magyarországon az alpesi sízők számára, az egyik az eplényi, a másik a mátraszentistváni, mindkettőn lehetne FIS-versenyt (FIS – Nemzetközi Sí Szövetség, szerk. megj.) rendezni, tavaly majdnem sikerült megszervezni az elsőt, de sajnos két nap alatt elolvadt a hó…

Az vicces, hogy ezeken a pályákon tavalyig nem is edzettek magyarok, de mi addig jártunk oda, amíg meg tudtunk állapodni, és voltak ott is edzések.

A pandémia mindenkinél nehézséget okoz, de összességében azt mondhatom, hogy sok gyerek kijön a műanyag pályás oktatásból, és a klubok, főleg a privát klubok foglalkoznak síoktatással. Lenne utánpótlás, csak kellene őket támogatni.

– Szinte minden síszövetségi ágban találunk erdélyi sízőt. Ők azért szerettek volna magyar színekben versenyezni, mert Miklós Edit volt a síszövetség elnöke?

– Nem tudom konkrétan. Azt kijelenthetem, hogy az Erdélyből érkezett sízők ugyanolyan támogatásban részesültek, mint az anyaországiak. Nem volt se előnyük, se hátrányuk, viszont úgy érzem, hogy Magyarországon valamivel jobb a támogatottság, professzionális programok voltak. Hogy jövőre mi lesz, azt nehéz megmondani.

– Kényes téma a leváltása a síszövetség éléről. Úgy érzi, hogy elbántak önnel? A jelenlegi kormánypárt ön mellett állt, a politikának volt szerepe a síszövetség vezetőségének menesztésében?

– Nem mondanám, hogy elbántak velem. Ők egy más vezetőre, egy más vezetőségre tartottak igényt, és mi ezt elfogadtuk. Hogy konkrétan miért döntöttek így, azt szerintem ők sem tudják. Gondolom, sokan már meg is bánták ezt. Én úgy vagyok vele, az élet történéseivel, hogy valami valamiért történik. Úgy éreztem, hogy ha a tagság nagyobb része nem kívánta, hogy mi folytassuk az elkezdett építkezést, akkor mi nem fogunk ellenállni. Mi emelt fővel távoztunk.

Miután megtörtént a menesztésünk, többen megkerestek, hogy menjek vissza újra elnöknek egy új elnökséggel dolgozni, de határozottan megmondtam, hogy ezt nem teszem.

Úgy érzem, hogy a politika nem szólt bele a Magyar Síszövetségnél történtekbe. Hiába volt mellettem a politikum nagy része, ha a tagság nincs velem és ők valami egészen mást szeretnének. Nem tudom, mit, mert ők sem tudták megfogalmazni. Demokrácia van...

Fotó: Facebook/Miklós Edit

– Egy példátlanul szép, igaz, rengeteg buktatóval, sok sérüléssel teli pályafutás áll ön mögött. Mire emlékszik vissza aktív sízői pályafutásából a legszívesebben?

– Nehéz egyetlen dolgot kiemelni. Természetes, hogy az olimpiai szereplés egy kedves emlék számomra, de azt gondolom, hogy az évek során rengeteg pozitívum ért, ezért nehéz valamit kiemelni.

– Honnan jött az az erő, hogy minden sérülés után, minden nehézség után vissza tudott térni, újra tudta kezdeni az edzéseket?

– Mindig megvolt a célom. A pjongcsangi olimpián az éremszerzés volt a vágyam, az aranyérem volt a célkitűzésem, azért tudtam minden egyes alkalommal visszatérni. Az lebegett előttem, azért tudtam mindent megtenni a célért, sok mindenről lemondani.

– Gondolom, vannak olyan edzők, akik meghatározó szerepet játszottak pályafutásában. Kiket emelne ki közülük?

– Nehéz, de mindenképpen az itthoni trénerek közül a néhai Bónis Ferencet kell megemlíteni, ő olyan volt, mint a második apám. A kinti edzők közül meghatározó szerepet játszott pályafutásomban Stark Márton, először mint szervizember, majd mint segédedző, aztán következett Dietmar Thöni és Stefan Abplanalp. Nélkülük nem juthattam volna el oda, ahova eljutottam, a világkupás mezőny élvonalába.

Fotó: Pinti Attila

– Érdekes projektebe kezdtek Csíksomlyón. Műanyag borítású pályát létesítettek a gyerekek oktatására, illetve beindult egy elég komoly oktatási program. Ezek mellett más tervei is vannak a közeljövőben?

– Nyitott vagyok minden megkeresésre, és nem csak a téli sportokkal, illetve az alpesi sível kapcsolatosan. A sport az életem része volt mindig. A szövetségben elvállat feladatot, a közért való munkát azért tettem, mert tudtam, hogy lehet tenni.

Nincsenek konkrét tervek a következő hetekre, de többen több helyről kerestek meg különböző projektekben.