Elhunyt Wichmann Tamás, a kenukirály

Wichmann Tamás 1948. február 4-én született Budapesten. Hatéves volt, amikor elütötte egy rendőrautó, a súlyos baleset után napokig kómában feküdt, egy évig járógépet kellett használnia. Felépülése után sportolni kezdett, először ökölvívó edzésekre járt, de a szakosztály megszűnése után a kenut választotta.

Mint később mondta, súlyos csípősérülése miatt alkalmasabb lett volna számára a kajak, de abban az időben a drága fából és kézi munkával készült hajókból kevés volt, míg a tízes kenuba simán belefért, sorsa ezzel el is dőlt. 1962-től 1966-ig az MHS, 1966-tól 1971-ig az Egyetértés, 1971-től 1975-ig a VM Egyetértés, majd 1975 és 1983 között az MTK-VM sportolója volt.

1966-ban Berlinben már második lett a felnőtt világbajnokságon C-1 1000 méteren. Első Európa-bajnokságát 1967-ben Duisburgban nyerte Petrikovics Gyulával C-2 1000 méteren, a másodikat és a harmadikat 1969-ben Moszkvában kenu egyesben 1000 és 10 000 méteren.

1970-től állandó részvevője volt a világbajnokságoknak, első győzelmét is ebben az évben aratta Koppenhágában 10 000 méteren. 1971-ben két vb-aranyat nyert, egyesben 10 000, párosban – Petrikoviccsal – 1000 méteren. 1974-ben, Mexikóvárosban újból 10 000 méteren diadalmaskodott, s ezt megismételte 1977-ben Szófiában is. 1979-ben megvalósította régi álmát: rövid és hosszú távon is győzelmet aratott. 1981-ben Nottinghamben, 1982-ben Belgrádban egyaránt kenu egyesben 10 000 méteren nyert, s ezzel világbajnoki elsőségeinek számát kilencre növelte.

Az ötkarikás diadal azonban nem jött össze neki, pedig négy olimpián is szerepelt.

Az 1968-as mexikóvárosin Petrikoviccsal kettesben 1000 méteren ezüstérmet szerzett, az 1972-es müncheni olimpián egyesben 1000 méteren lett második, 1976-ban Montrealban ugyanezen a távon bronzérmet akasztottak a nyakába. Az 1980-as moszkvai olimpián egyesben 500 méteren negyedik lett, 1000 méteren pedig, ahol a csapat legesélyesebb indulója volt, mindenki megdöbbenésére nem sokkal a rajt után feladta a versenyt, letette a lapátot, és utolsóként csorgott be...

A sportember 1978-ban UNESCO fair play-díjat kapott,

mert segített felkészülni riválisának, az egykori Jugoszlávia színeiben versenyző Matija Ljubeknek, aki aztán a belgrádi világbajnokságon legyőzte őt.

Határtalan kitartása, akaratereje, szorgalma és lelkesedése a magyar és a nemzetközi sportélet egyik legkiemelkedőbb egyéniségévé tette, a hetvenes években Magyarország egyik legnépszerűbb sportembere volt. Kilencszeres világbajnok, ötszörös világbajnoki ezüst- és ötszörös világbajnoki bronzérmes, háromszoros Európa-bajnok. Minden idők legtöbb magyar bajnokságát ő nyerte a kenusok között: összesen 37 alkalommal állhatott a dobogó legfelső fokán.

„Az eredményeimmel talán egy kicsit utat mutattam az embereknek, hogy alulról indulva is el lehet érni a csúcsra.

A sportágunk nagyon népszerű volt akkoriban, szerencsére ez azóta is így van” – mondta Wichmann 2013-ban a 65. születésnapja alkalmából adott interjújában az MTI-nek.