Ugrott, amíg bírta levegővel – Orbán-Barra Gábor újra Guinness-rekordot döntött

A SIC Feszt színpadán, nagy közönség előtt, fáradhatatlanul pattogva döntötte meg saját Guinness-rekordját Orbán-Barra Gábor, a sepsiszentgyörgyi trialkerékpáros.

A 2016-ban felállított 561-es csúcsát most 567 ugrással írta felül – de a videófelvétel alapján könnyen lehet, hogy a hivatalos szám eléri a 600-at is. A Guinness megerősítésére még várni kell, de a közönség már most ünnepelte a helyi sportolót, aki a rekordig vezető útról és a felkészülés kulisszatitkairól mesélt nekünk.

– Mi motivál ilyenkor? Mi hajtja az embert, hogy megdöntse a saját Guinness-rekordját? Volt benned félelem, hogy esetleg valaki más elhódítja előtted?

– Úgy voltam vele, hogy fiatalabb már nem leszek, és szerettem volna megkoronázni ezt a történetet. A 2016-os rekordomat tíz éve nem döntötte meg senki, ami azt mutatja, hogy nem volt gyenge teljesítmény. De úgy gondoltam, egy újabb próbálkozás még belefér. Most pedig sikerült egy jelentős különbséggel megfejelni, így szerintem egy ideig biztonságban lesz a rekord.

Fotó: Tuchiluș Alex

– A SIC Feszt színpadján, nagy közönség előtt sikerült ez a bravúr. Ez plusz nyomást jelentett, vagy inkább erőt adott a sok biztatás?

– Nekem inkább erőt adott. Régebben a Szent György Napokon is éreztem, hogy a nagy közönség segít, kicsit olyan, mint a fociban a 12. játékos. Viszont ott volt bennem, hogy kétszer már nem sikerült, és ha most harmadszorra sem jön össze, ráadásul ennyi ember előtt, az hatalmas csalódás lesz.

– A kísérlet közben melyik volt a legnehezebb szakasz? Volt olyan pillanat, amikor majdnem feladtad?

– A 400-tól 500-ig tartó rész nagyon kemény volt. 450–480 körül már éreztem, hogy a jobb kezem fájni kezd, bedurrant, és attól féltem, lecsúszik a kormányról.

– Segített, hogy közben bemondták, hány ugrásnál jársz?

– Persze. Én kértem, hogy 50-enként mondják, de végül 100-anként szóltak. Először aggasztó volt, mert nagyon vártam az első 50-et, de amikor meghallottam a százat, megnyugodtam. Nem számolok közben, csak a légzésre és a ritmusra figyelek.

– Két korábbi próbálkozásod sikertelen volt. Mekkora nyomást helyezett ez rád most?

– Elég nagyot. Szerintem az emberekben és a szervezőkben is volt egy kis kétely, hogy harmadszorra sikerül-e. Utólag tudtam meg, hogy fogadások is voltak erre. Nyilván egy ilyen helyzetben nem mindenki szurkol, de most a közönség tényleg nagyon buzdított, ami sokat segített.

– Tavaly kézsérülés miatt félbe kellett szakítani a kísérletet. Most hogyan készültél ennek elkerülésére?

– Az utolsó héten már nem erőltettem az edzést.

– Milyen edzésmódszerrel készültél?

– Nagyjából ugyanaz, mint tavaly: ugrókötél és MMA kötélhajtás. Ami új volt, hogy minden nap, edzés végén, a legfáradtabb állapotban nagy bringával ugráltam szériákat. Ez nehezebb, így amikor a rekordot kis bringával csináltam, könnyebbnek tűnt.

– Mikor kezdted a célzott edzéseket, és mennyi időt vett igénybe a felkészülés?

– Tavaly óta szinte minden edzésen ugróköteleztem, az utóbbi hónapokban pedig kifejezetten erre a rekordra készültem, főként állóképességi edzésekkel.

Fotó: Tuchiluș Alex

– Mentálisan mennyire nehéz ennyi ismétlésnél fókuszban maradni?

– Ez a legnehezebb része. Az elején jó a ritmus, de amikor jön a holtpont, az izmok égnek, és csak a fejedben dől el, hogy nem adod fel.

– Mi várható tőled a jövőben? Lesz új rekordkísérlet?

– Biztosan megnézek más rekordokat is, van pár, amiről úgy érzem, meg tudnám dönteni. Ezt a hátsókerekes ugrálást most egy időre elengedem, de ha valaki megdönti, visszaszerzem. Szeretném, ha minél több Guinness-rekord szerepelne a nevem mellett.