A világ legőrültebb és legnehezebb versenyén tekert a székely hegyikerékpáros

A fiatalember megkeresésünkre válaszolva elmondta, hogy az első napokban a pályák megismerése volt a cél, ez egy körülbelül 30 km hosszú és közel 3000 m szintkülönbségű terep-nyomvonalat foglal magába. A rajt az Alpe d’Huez gleccserének legmagasabb pontjáról, 3300 méter magasról, a Pic Blanc gleccserről indult és az Allemond nevű településen zárult. Ezt a Megavalanche-t 1995 óta minden évben megrendezik ezen az ikonikus helyszínen, ahová a világ minden pontjáról kerékpárosok ezrei érkeznek.

„A tömegrajtos (mass-start) típusú indulással rajtoló viadalt a világ legőrültebb és legnehezebb enduro-downhill megmérettetésének tartják. A fő pálya bejárása és megismerése után a kvalifikációs terep a megismerése következett számomra.

A kvalifikációs versenyen közel 10 km-es távot és 1000 m szintkülönbséget kellett teljesítenünk a 2810 m magas Dome des Rousses-ről egészen az Alpe d’Huez településig. Ekkor 150 sportoló állt egyszerre a rajtvonalhoz és indult el a megpróbáltatásra. A döntőre a besorolás a következő volt: az első 35 helyezett bekerült a legerősebb futamra, a Megavalanche-ra; a következő 35 helyezett a Mega Challenger-be került; a következő 35 helyezett a Mega Amateurs-ba kvalifikálódott; és végül a további megmaradt sportoló a Mega Affinity-n vehetett részt” – mutatta be a megmérettetést Boda.

Havas pályán indultak
Fotó: Boda Gergely

„A kvalifikációs futamon az időjárás kitűnő volt, nem túl meleg, ideális a versenyzéshez. A terep nagyjából sziklákat és magashegyi nyomvonalakat foglalt magába. Jól indultam és tudtam tartani a tempómat az ereszkedésen, az energiámat is sikerült beosztani, így a 150 induló közül a 28. helyezést értem el 19:59 perces idővel, így a legjobb 35-ben végeztem.

Ezzel már teljesítettem a célomat, ami legjobbak közé bekerülés volt. A másnapi pihenőnap regenerálódásból, nyújtásból állt, és a mentális állóképességemet próbáltam minél jobban felkészíteni a nagy napra” – mesélte Boda.

Brutális ereszkedés a gleccserről, havon, sziklákon

A Megavalanche napján korán keltek a hegyikerékpározók, hajnali fél 5-kor, megtartották a reggeli bemelegítőt, reggeliztek, majd sorba álltak a felvonónál, hogy időben ott legyenek a rajtnál, szokják a magaslatot, a körülményeket.

Rajt a gelccseren
Fotó: Boda Gergely

„Az egyik legjobb érzés az volt, amikor a rajtvonalhoz állva több híres sportoló verseny előtti mozdulatait láthattam, azt, hogy ők hogyan készítik fel magukat a következő legnehezebb órára. Délelőtt 9 órakor volt a rajt, az ikonikus ALARMA-zenére. Az első 10 perc gleccseren, havon lefelé történt, utána a sziklás magas hegyi rész következett, majd a nyílt kopár szegmens, végül a legmeredekebb erdős részek. Számomra a legjobb részek a nyílt, sziklás szakaszok voltak, illetve a néhány emelkedős sprint, ahol sok kerékpározót meg tudtam előzni.

Rajt előtti pillanatok
Fotó: Boda Gergely

Végül megpillantottam az utolsó kanyarokat és mindent kiadtam, ami bennem volt, 1 óra 2:45 perc alatt értem célba, amivel a kategóriámban, az U30-as korosztályban a 89., összetettben a legjobb 350 közül pedig a 202. helyezést értem el.

Boda Gergely verseny után
Fotó: Boda Gergely

Elégedett vagyok teljesítményemmel és a helyezésemmel, mert nem számítottam ennyire jó szereplésre, főleg, hogy ez volt az első Megavalanche az életemben. Szuper érzés volt a verseny után a kerékpáros példaképemmel, Kilian Bronnal együtt több időt tölteni, beszélgetni, tapasztalatokat, gondolatokat váltani.

Boda Gergely (balról) és példaképe, Kilian Bron
Fotó: Boda Gergely

Összességében egy újabb célt kipipálhattam a bakancslistámról, de mindenképp szeretnék indulni még ezen a csodálatos megmérettetésen. Egy szuper esemény volt, kiváló társasággal, Európa egyik leggyönyörűbb helyszínén. Egy álmom valósult meg, és ez egy életre szól” – számolt be Boda Gergő Székely Sportnak.