A mozgássérült marosvásárhelyi sportoló, akinek szertefoszlottak a paralimpiai álmai

Idővel számos hazai és nemzetközi megmérettetésen léphettek fel a dobogóra, bizonyítva, hogy képes a legjobbak közé emelkedni. Viszont a nagy vágya 2010-ben körvonalazódott, amikor esélyesként kikerülhetett a 2012-es londoni paralimpia egyik kvalifikációs verenyére az olaszországi Imolába. De ott viszont hiába szaladta élete legjobb eredményeit, egy téves orvosi döntés miatt szertefoszlottak a paralimpiai álmai...

„A kvalifikációs versenyen hat kategóriában világrekordot állítottam fel, míg a 200 méteres síkfutásban csak a műlábakkal rendelkező Oscar Pistorius, a későbbi paralimpiai bajnok rövidtávfutó vert meg a döntőben. Sajnos a versenybeli eredményeimet nem ismerték el hivatalosan, mivel a rendezvény előtti orvosi bizottság „elvágott”, így csak versenyen kívül engedték meg, hogy a starthoz álljak.

Azaz túl gyorsnak nyilvánítottak, hogy mozgássérült legyek, és ezért nem dönthettem meg a hivatalos világrekordot” – magyarázta el Sóos Zsigmond élete legkellemetlenebb, sporttal kapcsolatos emlékét.

Hozzátette, a verseny után a mozgáskorlátozottságomat bizonyító iratait lefordíttatta német és angol nyelvre, majd a mozgássérült és mozgáskorlátozott személyeket soraiban tudó nemzetközi szervekhez is elküldte, de sajnos nem kapott választ rá soha, így többé nem vehetett részt hivatalosan hasonló nemzetközi megmérettetésen.

Fotó: Sóos Zsigmond archívuma

Ugyanakkor a fájó az, hogy ha a Román Paralimpiai Bizottság részéről megkaptam volna a kellő támogatást, lehet, több esélyem lett volna Imolában, persze, ha ott mozgáskorlátozottnak is nyilvánítottak volna – mondta el keserű szájízzel Zsiga, aki testnevelő tanár bátyjával, Leventével együtt a szovátai Domokos Kázmér Óvoda, Általános Iskola és Szakközépiskola keretében.

Arra a kérdésre, hogy milyen eredményeket ért el azon időszakban, ezt mondta el a 45 éves Sóos Öcsi, aki az egyetemi évek alatt a Jászvásári Politehnica leigazolt versenyője volt:

„Tizenhárom év alatt több hazai és nemzetközi versenyen számos arany-, ezüst- és bronzérmet szereztem, viszont a 2012-es paralimpiát megelőző időszakban a 100 méteres síkfutásban 10,8, míg a 200 méteren 22,5 másodpercet értem el.

– tudatta Sóos Zsigmond, aki már tizenhárom éve a Maros megyei mozgássérült és -korlátozott személyeket magába tömörítő Olympikus klub elnöke.

Fotó: Sóos Zsigmond archívuma

Sóos Zsigmond testvére, a 47 éves Levente sikeresebb atlétázó volt, mint Öcsi, hiszen rangosabb világversenyeken vett részt:

„Levente összességében 50 országos bajnoki címet szerzett 1990–2008 között az ifjúsági 1, 2, 3, junior és felnőttkategóriában számos versenyszámban, ugyanakkor öt Balkán-bajnokságon is versenyzett, továbbá részt vett többek között a nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon (EYOF, 1993, Hollandia), katonai világjátékokon (2003, Olaszország) és Európa-bajnokságon (1998, Magyarország) is hazánkat képviselve.

– jegyezte meg Sóos Zsigmond, aki baráti körben rendszeresen kispályázik Leventével és édesapjukkal csapattársként.

Végül megjegyezte, hogy kitől örökölték mindketten a sport iránti szeretetet:
„Édesapánk, a 70 éves idősebb Soós Zsigmond is élsportoló volt, hiszen először a Marosvásárhelyi ASA korosztályos csapatainál futballozott, majd a Gyergyószentmiklósi Jövő, a Székelyudvarhelyi Haladás, a Szászrégeni Oțelul és a Marosvásárhelyi Elektromaros színeiben kergette a lasztit. Tőle kaptuk a sport iránti elköteleződést” – fejezte be a beszélgetést Sóos Zsigmond, akinek mindkét fia (Márk és Bence) örökölték a születési rendellenességet, de örökmozgók is, mint az édesapjuk.

Öcsi reméli, hogy gyerekei idővel átveszik az Olympikus egyesületet, és az is sikerül nekik, ami neki nem: sportolóként kijussanak a paralimpiára…