Szakállas, kissé kócos hajú, amely egy-egy megiramodásnál repdes a levegőben. Alacsony termetű, de szélső hátvédként felszántja a pályát. Hol hátul, hol elöl tűnik fel, bár az utóbbi időben inkább elöl. Kissé barnabőrű, de mint mindegyik brazil, rendkívül technikás. Sokszor mosoly az ajkán. És kissé szeleburdi – de mi így szeretjük. Mi, akik imádjuk a brazil tehetségeket, s akik a Real Madridot sem vetjük meg.
Kitalálták, a május 12-én 34. életévét betöltő Marcelóról van szó, aki az idény végén elhagyja a királyi gárdát. Igaz, az utóbbi időben már kevesebb szerepet kap csapatában, de az Espanyol elleni mérkőzésen, amelyen a fővárosi csapat a 35. bajnoki címét ünnepelhette, egész végig a pályán volt (s a Chelsea elleni remontada során is szerepet kapott csereként). S ezzel történelmet írt. Hiszen a spanyol elsőosztályú labdarúgó-bajnokságban szereplő legendás klub legsikeresebb labdarúgójává vált azzal, hogy a barcelonai csapat legyőzésével a 24. trófeáját is megszerezte az együttes színeiben. A mérkőzést követően a sajtónak azt nyilatkozta, mindez megfizethetetlen. És nem is csoda, hiszen olyan óriásokat előzött meg, mint Gento, Di Stefano, Puskás, Butragueno, Raul, Casillas, Zidane, Ronaldo és a sornak messze nincs vége.
Az immár majdnem 34 éves brazil klasszis az egyetlen hatszoros BEK-győztes (Bajnokcsapatok Európa-kupája) labdarúgó, az idén év elején elhunyt Gento rekordját döntötte meg. Marcelo a 24. trófeájával tovább erősítette legendás státuszát. Ha egyáltalán ezt kellett erősíteni. Hiszen neve az utóbbi több mint egy évtizedben szinte összeforrt a királyi csapattal. Pedig nem így indult. Ha ugyanis visszagondolunk a „kezdetekre”, feladata nem volt könnyű. Ugyanis azt a Roberto Carlost kellett valamilyen módon pótolnia, akit minden idők egyik legjobb balhátvédjeként tartottak számon a Real Madridnak egy szintén galaktikus korszakában,
amikor olyan nevekből állt össze a los blancos, mint Raul, Ramos, Beckham, Figo, Ronaldo vagy Zidane.
Marcelo mindössze 18 évesen érkezett több mint 15 évvel ezelőtt, 2007-ben (alig valamivel több mint 6 millió euróért) a spanyol fővárosba a brazil Fluminenséből. A január 7-i első megmérettetése nem is sikerült jól, sőt kimondottan rosszul: a királyi csapat ugyanis 2–0-ra kikapott a Deportivo La Coruna elleni bajnokin. Ám őt ez nem zavarta, mint ahogy az sem, hogy Robi Carlos örökébe kellett lépnie. Rendkívül gyorsan fejlődött, hamarosan kihagyhatatlanná vált a kezdőből, s megkezdte azóta is íródó, fényes pályafutását.
A brazil balszélső, aki nemsokára válogatottjának is oszlopos tagja lett, fehér mezben 545 mérkőzésen 38 gólt szerzett, négyszer nyert Bajnokok Ligáját, ugyanennyiszer klubvilágbajnokságot, háromszor Európai Szuperkupát, hatszor spanyol bajnokságot, kétszer Spanyol Kupát és ötször Spanyol Szuperkupát. Nem hiába választotta a France Football az előző évtized álomcsapatába. Igaz, nincs az a bődületes lövőereje, mint elődjének, de tökéletes a bal lába, s mint minden klasszis játékos, ha úgy hozza a helyzet, képes jobbal is nagy gólt akasztani az ellenfél hálójába. Ha pedig a védekezésből fentebb tolják, képes középpályásként játékot szervezni vagy a támadásba is besegíteni – nem kis hatékonysággal.
A játékos természetesen tökéletesen tisztában van azzal, mennyit ér a királyiak mezében e páratlan eredménysor:
Én vagyok az a játékos, akinek a legtöbb trófeája van a világ legjobb klubjában. Ez megfizethetetlen
– jelentette ki nemrég. S a madridi gárdának a Manchester City elleni továbbjutását követően akár ismét gyarapíthatja trófeáinak számát, az ötödik BL-serlegét is a magasba emelheti.
Hogy melyik csapatban fogja folytatni nyártól, nehezen lehet megmondani. Azt viszont már most lehet tudni, hogy tökéletesen tudta pótolni elődjét.
Ő ugyanis már rég nem Roberto Carlos utódja a Real Madridnál, hanem Marcelo Vieira, minden idők egyik legtechnikásabb balhátvédje.
24h
