Bármilyen meglepő is, de vannak csodák! Például a román újságírók bebizonyították, hogy tulajdonképpen nem a kolozsvári vasutascsapat az idei bajnok, hanem az általuk oly nagyra tartott FCSB! Le a kalappal előttük, nagyon odarakták az eszüket, hogy megmutassák, létezik a lehetetlen.
Persze szakmai szempontból nem a legjobb, ha az ember egy párhuzamos világban él, ahol a fekete fehér, a labda esetleg kocka alakú, és a valóság ábrándok képében jelenik meg. Álmaink, vágyaink nem mindig gyökereznek a valóságban, sokan szeretnék olyan gyorsan futni, mint Usain Bolt, úgy úszni, mint Hosszú Katinka, akkorát ugrani, akár egy kenguru, de hát ez nem mindenkinek adatik meg. Ettől még nem esünk depresszióba, és nem akarjuk mindenáron bebizonyítani, hogy a kör az tulajdonképpen négyzet, és más körülmények között mi lennénk a 100 méteres futás vagy a gyorsúszás világrekorderei. Általában azok keresik az alibit a gyenge teljesítményekre, akiknek nem igazán sikerült elérni a kitűzött célokat, valahol saját hibájukból elakadtak, de számukra kézenfekvő mindezekért a kudarcokért másokat hibáztatni. A CFR győzelme esetében például a játékvezetőket.
A kolozsváriak még ki sem ürítették az ünnepi pezsgőspoharat, a román sportnapilap újságírói máris hátba szúrták őket.
Megírták, hogy HA létezne a VAR (videóbíró), akkor nem is a CFR, hanem a FCSB lenne a bajnok!
Becali csatlósai bonyolult számítások után jutottak erre a következtetésre, egyetlen céljuk a kolozsvári csapat érdemeinek csorbítása, az erdélyi klub lejáratása.
Pedig a sport egy eléggé egzakt tudomány, a sikert kézzelfogható dolgokban mérik, mint például az idő, a távolság, vagy adott esetben a gólok. Apám kémikus barátja annak idején teljesen kívülálló volt, ami a sportot illette, talán azt sem tudta, a focit hányan játsszák, de arra a kérdésre, hogy ki nyeri a meccset, mindig frappáns választ adott: aki egy góllal többet rúg! Ilyen egyszerű, ezért szeretik milliók a földkerekségen.
Dan Petrescu edzőt lehet szeretni vagy utálni, de érdemeit lehetetlen nem elismerni. Szakvezetőként Romániában összesen hat bajnoki címet gyűjtött be, a CFR-nél az eddigi nyolcból öt elsőségénél működött közre, célratörő játékfelfogásával idén ismét a csúcsra vezette a kolozsvári csapatot. Én sem vagyok rajongója stílusának, elismerem, még a román ligában is vannak csapatok, amelyek látványosabb, szebb, szerethetőbb focit játszanak. De eredményesebbet nem. Kínos, amikor a csapat már a második félidő közepén húzza az időt, néha nagyon kínlódik, hogy megtartsa az előnyét, de tény, hogy az utolsó forduló előtt összességében 95 (!) pontot gyűjtött be, 30 győzelem mellett mindössze 4 vereséget szenvedett a csapat.
HA nem felezik meg a rájátszás előtt a pontokat, a CFR nevetve lett volna bajnok.
A vesztesbe nem szép dolog belerúgni, de a győztest sem kötelező leseperni az asztalról. A sportszerűtlen magatartás azzal kezdődik, hogy nem vagy képes elismerni az ellenfél győzelmét. Az aljasság meg ott, hogy bizonyos érdekek mentén szövetségre lépsz azokkal, akik légből kapott okokra hivatkozva a nyertes érdemeit kisebbítik.
Sajnos a bukaresti média szemében még mindig szálka minden, ami Erdélyhez, netalán az általuk nem létezőnek mondott Székelyföldhöz kötődik.
No de mit is várjunk egy olyan romániai sportnapilaptól – sajnos az egyetlen, így elég befolyásos! – amelyiknek minden lapszáma oldalakon át kizárólag a bukaresti juhász csapatával foglalkozik, aki a börtönviselt, műveletlen Becaliból a történelem legtöbbször idézett emberét faragta, amelynek egyes újságírói a FCSB-vel kelnek és fekszenek, és reggelire a pásztorlegény szavait isszák?
24h
