Csíki kinetoterapeuta az olimpiáról: a szervezők kiváló munkát végeznek

– Hogyan került kapcsolatba a biatlonválogatottal?

– Kolozsváron, még egyetemi tanulmányaim befejezte előtt munkát vállaltam gyógytornászként, majd miután lediplomáztam, barátaim folyamatos unszolására hazaköltöztem, hogy itthon próbáljak meg boldogulni.

Tervem az volt, hogy délelőtt testnevelő tanár leszek, délután pedig gyógytornász.

Ahogy hazaköltöztem, dr. Bachner István sportorvos alkalmazott fél munkaprogrammal. A címzetes tanári vizsga után derült ki, hogy a diplomámmal csak sportiskolákban, sportosztályokban oktathatok, ott pedig nem voltak helyek. Vissza szerettem volna költözni Kolozsvárra, elmentem szabadságra, de ez még le sem járt, amikor hívott Bachner doktor úr, hogy volna egy lehetőség, gyógytornászt keresnek az ifjúsági biatlonválogatotthoz. Másnap délután találkoztam Márton Simon vezetőedzővel, és harmadnap indultunk is Val Senalesbe edzőtáborba. Az ifjúsági válogatottnak akkor Márton Szilárd volt az edzője, az ő csapatába kerültem, és azóta is ott dolgozok.

– Mi a feladata a versenyeken, edzéseken, ezt megelőzően, illetve ezt követően?

– A biatlon nem egy kontakt-sport, ezért nem olyan gyakoriak a traumás sérülések, inkább a fáradásos sérülések a jellemzők.

Ebben a sportágban főleg a prevencióra fektetjük a hangsúlyt.

Versenyszezonban főleg a sérülések kezelését (pain management) végezzük. Ha valakinek valamije fáj, azt megpróbáljuk különböző technikákkal a verseny idejére megszüntetni. Az olimpiára a biatloncsapattal jöttem ki, így elsősorban velük dolgozom. Velük kijárok a pályára. Edzés és verseny előtt segítek a sportolóknak a bemelegítésben. Itt, Csangcsiakou-ban különösen hideg van és erős szél, ezért beragasztom minden edzés előtt a sportolók szabad bőrfelületeit, hogy amennyire lehet, védve legyenek a fagyási sérülésektől. Verseny után felvigyázom a levezetést, majd délutánonként különböző regenerációs technikákkal segítem a sportolókat. Edzések közben tejsavszintet mérek – a sportolók edzésterhelésének monitorozása érdekében. Ezenkívül ha szükség van és időm is engedi, a román csapat többi sportolóinak is segítek.

– Melyek az első napok kínai élményei, milyen az olimpiai falu, a biztonság, a versenyfeltételek, a pálya?

– A sífutók, a síugrók és a sílövők a csangcsiakoui olimpiai faluban vagyunk. Itt teljesen új hotelek épültek, jól felszerelt, modern, tágas szobákkal. A sportolók minden igényeinek megfelelnek. Biztonsági intézkedések vannak a faluba való be- és kilépésnél. A pályák nagyon jól elő vannak készítve, van megfelelő hómennyiség, nagyon jók a kiszolgáló létesítmények is.

Viszont a térség nagyon szeles, és jelenleg nagyon hideg is van. Mondjuk ez nem a szervezőkön múlik.

Közel vannak a pályák a faluhoz, buszokkal visznek a verseny helyszínekre. Ez is nagyon jól meg van szervezve, több autóbusz indul egyszerre, hogy a zsúfoltságot megelőzzék. Ki kell emelni a Covid-járvány falun belüli terjedésének megfékezésére tett intézkedéseket. Mindennap RT-PCR-tesztet végeznek mindenkinek, az önkénteseket is beleértve. Ha ezt valaki elmulasztja, addig nem léphet ki a faluból, nem indulhat el sportbázisra, amíg ezt el nem végzi. Kötelező a védőmaszk használata – étkezéshez, a szobában, és edzés/verseny közben lehet levenni. A közösségi tereket pedig non-stop fertőtlenítik. Ha valamihez hozzáérsz, megfogsz valamit, egyből jön egy önkéntes és fertőtleníti. Erre nagyon-nagyon nagy hangsúlyt fektetnek.

– Számos érdekesség, pozitív és negatív hatás ér az olimpiai faluban. Mit emelne ki?

– Nagyon sok az önkéntes, kedvesek, mosolyognak, mindenhol ott vannak, és mindig integetnek. Ha segítségre van szükség, egyszerre négyen-öten jönnek, és megoldják a problémát.

Angolul nem nagyon beszélnek, de mindenkinél van egy kicsi fordítógép, és annak segítségével megértetik magukat.

A falun belül lehet szabadon közlekedni, nincs ez szabályozva, viszont azt ajánlják, hogy amennyiben lehet, kerüljük a nagy tömeget. Egyetlen étkezde van, egy óriási terem, az ülőhelyek átlátszó műanyag fallal el vannak választva egymástól, először furcsa volt így enni, de már megszoktuk. Az ételek elég változatosak, van ázsiai konyha, nyugati konyha, specialitások, vegetáriánus és kínai konyha. Nekem legjobban a kínai ételek ízlenek, ezt tudják a legjobban elkészíteni. A kávénak pedig van egy furcsa íze, amit nem tudok megszokni.

Szórakozási lehetőségek is vannak a faluban, lehet biliárdozni, asztaliteniszezni, vannak VR-játékok is. Persze mindenhol korlátozott a létszám, fertőtlenítenek mindent. Ezenkívül az olimpiai játékok hivatalos szponzorainak vannak bemutatóüzleteik, ott is szerveznek naponta játékokat, ahol kisebb ajándékokat lehet nyerni. Nézőként részt vehetünk más sportágak versenyszámain is. És van az elmaradhatatlan kitűzőcsere, cserélgetjük országok, küldöttségek között a kitűzőket, olyankor váltunk pár szót is, ismerkedünk.

Érződik, hogy a szervezők nagyon nagy munkát fektettek az olimpiai játékok előkészítésébe.

Teljesen új sportkomplexumokat, hoteleket építettek, még a környező domboldalakat is beültették facsemetékkel. Óriási munka előzte meg a játékokat, és óriási munka folyik most is annak érdekében, hogy az olimpiai játékok biztonságos körülmények között folytatódhassanak. Mindenki nagyon hálás ezekért az erőfeszítésekért a szervezőknek, és főleg az önkénteseknek, akik egész nap védőruhába bújva itt vannak és segítenek mindenben.