Nem elég passzolgatni: Diószegi László több kapuralövést és elszántságot vár el a játékosoktól

– Hogyan értékeli a csapat alapszakaszbeli teljesítményét a kitűzött célok tükrében?

– Jól mutat a rangsorban elfoglalt második hely – őszintén megmondom, ezt aláírtam volna a bajnokság kezdete előtt –, viszont a játékkal nem vagyok megelégedve, a csapatnak sokat kell még fejlődnie, de nagyon remélem, a rájátszásban megmutatják, mire képesek. Egyénileg jó játékosaink vannak, de valamiért a játék minősége nem az, amit elvártam volna. A következő tíz meccsen bebizonyíthatják, hogy én tévedek.

– Mi volt a legnagyobb lecke, amit az alapszakasz során megtanult a klubvezetés?

– Véleményem szerintem az, hogy a másodosztályban nem a technikás játékosok nyerik meg a meccset, hanem sokkal inkább a nyers erő és az akarat. Hiába hoztunk technikás, gyors játékosokat, ők itt nem érvényesülnek úgy, mint az elsőosztályban érvényesülnének. Ugye a pályák is olyanok, amilyenek, láttuk a Dinamo, az Afumați ellen, és még sorolhatnám.

Ez volt számunkra a legnagyobb tanulság, lehet kellett volna egy-két olyan játékos, aki a nyers erejével a javunkra tudta volna dönteni a meccseket.

– Mennyire érzi stabilnak a csapatot a közvetlen feljutáshoz?

– Annyira stabilnak érzem, hogy megvagyok győződve arról, hogy feljutunk. Fel kell jussunk, mi mindent megtettünk ezért, minden kondíciót biztosítottunk a játékosoknak, most rajtuk a sor. Úgy érzem, ez a második hely reális, a cél elérhető. Igaz, hogy két meccsel ezelőtt még azt mondtam, meg akarom nyerni a bajnokságot, de most már egyre nehezebb, mert kilenc pont már egy kicsit sok. De, ha kétszer megverjük Hunyadot, akkor már csak három pont marad, és bármi lehetséges. Ehhez viszont sok minden kell változzon, először is mentalitásban, illetve ideje lenne jó pár olyan meccset játszani, amit elvár az egyre inkább növekvő nézőközönség.

Csak a feljutás elfogadható a Sepsi OSK számára
Fotó: Pinti Attila

– A Marosvásárhelyi ASA elleni gól nélküli döntetlen után közösségi oldalán adott hangot elégedetlenségének a mutatott játékkal kapcsolatosan, ugyanakkor a változás lehetőségét is megszellőztette. Kinek üzent ezzel?

– Mindenkinek, akinek szerepe volt az utolsó két meccsben.

– Ezt megelőzően Nagyváradon is fontos két pontot hullajtott el a csapat, egy értelmetlen kiállítás a hajrában átírta a forgatókönyvet. Kapott ezért büntetést a szóban forgó játékos?

– Úgy tudom, igen. Abban egyeztünk meg, hogy a belső törvények szerint kap egy igen súlyos büntetést, mert az ő butasága miatt ment el két pont, két olyan pont, ami sokat nyomna a latban.

Sokan azt hiszik, játékosként bármit megtehetnek, de ez az életben nem így működik, a hibákért felelni kell. Ez a két pont nem annyit ér, amennyiért őt megbüntettük, de nyilván vannak keretek, amelyek ezt szabályozzák, ellenkező esetben közbelép a focisták érdekvédelmi szervezete, és én még nem hallottam olyat, hogy egy klub pert nyerjen egy játékossal szemben ilyen ügyben.

– A korábbi, fegyelmezéssel kapcsolatos intézkedések (például ebédmegvonásos büntetés) elérték céljukat?

– Azt csak azért vezettem be pár napig, hogy érezzék, mit jelent, hogy erre sem kell gondjuk legyen. Muszáj valamivel kézben tartani a játékosokat, muszáj éreztetni velük, hogy nem esik mindenki hanyatt tőlük, ők meg cserébe semmit sem kell tegyenek, mindegy, ha kikapnak is, simán tovább lépnek. Ha én lennék a FIFA-vezetője, behoznék egy olyan törvényt, ami alapján a játékosokat is kérdőre lehetne vonni. Ott van a mi példánk, kiestünk az élvonalból és néhány futballista köszönte szépen, röhögve továbblépett, azt sem mondta félkalap.

– Milyen most az öltözői hangulat és a játékosok motivációja?

– Én azt tapasztalom, hogy jó, és ez nem csak mendemonda. A csapattársai is megmondták Borisnak, hogy ilyen butaságot nem lehet csinálni, de nincs harag, egység van. Ők is tudják, mennyire fontos számunkra a feljutás, és érzik azt is, mennyire fontos a következő szakasz, ígéret van, hogy mindent megtesznek a célunk érdekében. Én úgy vagyok vele, hiszem, ha látom. Az utolsó két meccsünk gyenge volt, Váradon ugyanazt a hibát követtük el, mint Afumați ellen, ami azt jelenti, nem tanultunk a hibákból. Az ASA ellen sem mutattunk semmit, ráadásul abszolút hiányolom, hogy nem rúgjuk kapura a labdát, hanem hátul adogatunk.

Hát, hogy menjen be a labda a hálóba, ha nem rúgsz kapura, magától nem fog begurulni. Ha mi hátul adogatunk, akkor maximum egy 0–0-s eredmény születhet, ez pedig nekem nem elég. Ezt el is mondtam mindenkinek, most már az edzők is tudják, mert úgy hallottam, a tegnap a kapura lövést gyakorolták edzésen.

Mindig egy csapatért, a Sepsiszentgyörgyért!
Fotó: Pinti Attila

– Kik azok a játékosok, akikkel maradéktalanul elégedett, és kiknek kell többet nyújtaniuk a sorsdöntő szakaszban?

– Az egész csapatnak sokkal többet kellene nyújtania. Akivel megvagyok elégedve az a kapusunk, Bogdan Ungureanu, aki fiatal kora és tapasztalatlansága ellenére nagyon jól teljesített, illetve Nicolae Păunt említeném még, aki másfél éves sérülésből visszatérve szívvel-lélekkel játszik a csapatért. A többiek még sokat kell bizonyítsanak, hogy én személy szerint elégedett legyek velük.

– Mire számít a folytatásban? Vasárnap reváns a Bihar FC ellen hazai pályán?

– Nekünk most nagyon fontos, hogy győzelemmel kezdjük a rájátszást. Nyilvánossá vált, hogy a váradiak nem kaphatják meg a licencet, magyarán a Bihar és a Steaua csak statiszták a rájátszásban, de eldönthetik a feljutókat. Vasárnap nem is akarok másról hallani, mint győzelemről, aztán lépésenként jöhet a többi mérkőzés.

Úgy számolom, hogy 17 plusz a mostani 5, az 22 pont. A mögöttünk levő csapat nyolc meccset kéne megnyerjen, ami szinte lehetetlen. Én mindenképp azt szeretném, hogy a 6-7. forduló után meglegyen már a feljutás, hogy aztán az utolsó három meccsen ne kelljen izgulni, ezek közül kettőt idegenben játszunk, a legeslegvégén fogadjuk Târgoviștét. S ne adj isten, hogy az döntsön az első ligáról, mert mindannyian tudjuk, nem mi vagyunk az a csapat, amelyiket szeretnének az élvonalban viszontlátni.