„Ki szabta meg az indulás idejét?” – kérdezte gyanúsan vasárnap hajnali 3.55-kor az FK Csíkszeredát immár jó ideje szállító buszvállalat sofőrje, érzékeltetve, hogy a mínusz nyolc fokos – és ködös – Csíkból csak úgy lehet eljutni reggel fél kilencre a bukaresti Henri Coandă Nemzetközi Repülőtérre (Otopeni), ha útközben sehol nem áll meg az autóbusz. Hiábavalónak bizonyult az aggódás, a csapat időben megérkezett a reptérre, időközben még egy nyolc perces szünetre is futotta.
A legnagyobb romániai reptéren várakozva régi ismerősként köszöntötte az ugyancsak Antalyába tartó, a bajnokságban épp a székely csapat előtt telelő Metaloglobus Bukarest gárdáját az FK edzői stábja. Ez a példa is azt mutatja, hogy ami néhány esztendővel ezelőtt mindössze a legnagyobb és leggazdagabb csapatoknak adatott meg, az ma már többeknek elérhető:
ha van rá igény és nyilván pénz, a román másodosztály alakulatai is elutazhatnak a pontvadászat folytatása előtt legalább tíz napra olyan helyszínre, ahol az edzés nem a havas és jeges pálya takarításával kezdődik.
Bukarestből kevesebb mint másfél órás úttal jutottunk el a kisebbik isztambuli reptérre, amely minden szegletében visszaadja azt, hogy a koronavírus-járvány korántsem múlt el: az immár közel húszmilliós megaváros kisebbik reptere, a Sabiha Gökçen nemzetközi repülőtér meglepően csendes; nincs tumultus, kevés az érkező és távozó nemzetközi járat, a kávézók gyakorlatilag üresek, a kiszolgáló személyzet pedig kedvetlen. „Itt, kérlek szépen, két évvel ezelőtt annyian voltunk, mint a heringek” – érzékelteti a változást a csíki csapat egyik tagja.
A Sabiha Gökçen nemzetközi repülőtér egyébként Isztambul ázsiai oldalán van, és éveken át osztozott a megapolisz forgalmán a nagyobbik, Atatürk repülőtérrel. Igen ám, de a két repülőtér sem volt elég arra, hogy ellássa az egyre csak növekvő utasforgalmat, ezért két esztendővel ezelőtt Isztambuli repülőtér néven új – és grandiózus – repülőteret építettek a törökök, amire szép lassan átterelték az Atatürk forgalmát; utóbbit pedig bezárták. Mivel három órát kellett várni Isztambulban az antalyai csatlakozásra, ezért férhetett bele ez a kis reptéri kanyar.
Az FK Csíkszereda vasárnap délután, helyi idő szerint 16 órára érkezett meg a török riviérára; oda, ahol ezen a héten elkezdi a kéthetes edzőtáborozását.
Első felkészülési meccsét szerdára tervezi a piros-fekete alakulat, az ellenfél a szerbiai elsőosztályú bajnokság nyolcadik helyezettje, a Topolyai SC lesz.
Kozán István, Antalya
Az idény végén lejárt a szerződése az FK Csíkszeredánál, a felek nem hosszabbítottak. A székelyföldi szakember neve máris felmerült egy román élvonalbeli klubnál.
A tapasztalt támadó a 2025–2026-os idényben kölcsönben szerepelt az élvonalbeli Aradi UTA együttesénél, ahol sikerült letennie a névjegyét. A piros-fehér mezes klub nem habozott, és aktiválta a szerződésében szereplő opciót.
Felháborító jelenetet örökített meg egy névtelen felhasználó a csíksomlyói nyeregben a pünkösdi búcsút követően.
Szerdáig tartott a Fejes Rudolf Anzelm nagyváradi premontrei apátnak kitűzött kilakoltatás határidejének „meghosszabbítása”: az önkormányzat munkásai hajnalban áttörték a még el nem foglalt helyiségekkel szomszédos falat.
Lemondásra szólította fel hétfőn a kulturális minisztert Csoma Botond, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője.
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!