Csíkban pihen a kétszeres bajnok Bakucz László

Halottak napja közeledtével megnő a forgalom a temetők környékén, Székelyföldön hagyomány szerint a sírkertekben szorgos kezek gondozzák a sírokat, virágokat helyeznek el a hozzátartozók emlékére. A csíkszeredai Kalász lakótelepi temető kapujára felhívás került, amelyben a lejárt vagy szerződéssel nem rendelkező parcellák helyzetét ismertetik.

Meglepetésemre, a futballban jártasok számára ismerős nevet fedeztem fel, Bakucz Lászlóét.

Băcuț Vasile Bakucz Lászlóként született 1931-ben. A Nagyváradról indult, Aradon át Bukarestbe jutott sportember futballistaként éveken át játszott a román élvonalban, élete utolsó évtizedeit Székelyföldön töltötte, csíkszeredai csapatokat edzett.

– emlékezett vissza egyik volt tanítványa.

Erdély, a románi futball bölcsője

A legtöbb sporttörténész szerint a mai Románia területén a labdarúgás Aradon kezdett el hódítani, ahol a feljegyzések szerint már 1888-ban két kapura játszották a csálai erdőben a fiatalok. A korabeli aradi lapok arról is hírt adtak, hogy a Londonban diplomázott Weiner Gyula fogorvos 1890-ben egy szabályos futball-labdát hozott haza.

A 20. század első felében a nemzetiségek, de elsősorban a magyarok és a svábok, valamint a magyar ajkú zsidók, örmények és szlovákok igen jelentős szerepet játszottak a sportág romániai térhódításában, illetve a román labdarúgás nemzetközi tekintélyének megalapozásában, majd öregbítésében.

A Csíkszeredai Traktor csapata az 1979–80-as bajnokságban
Fotó: Kopacz József gyűjteménye

A több szerző által jegyzett Kalandozó magyar labdarúgók című könyv egyik fejezetében Oroszhegyi Károly többek között a következőket írta a második világháború utáni évekről. „Európa egyik legjobb klubcsapata volt az ITA. Akkoriban aranyélet volt Aradon! A kontinens éhezett és fázott, a Maros-parti városban viszont hangosak voltak a mulatók, tejben-vajban fürdött a polgárság. A város iparmágnása, báró Neumann Ferenc, aki a nők és a futball bolondja volt, mintha csak megérezte volna, hogy hamarosan államosítani fogják a gyárait, becsületesen megfizette munkásait, a nyereség jelentős részét pedig játékosvásárlásra fordította. Az 1940-es évek végén került Nagyváradról Aradra Bakucz I. György, akit behívtak a válogatottba is, és később a Bukaresti Dinamo játékosa lett”.

Hasonló utat tett meg öccse, Bakucz II. László, aki előbb Aradon nyert bajnoki címet az ITA-val, majd 1955-ben tagja volt a romániai futballtörténelemben először aranyérmes Bukaresti Dinamo csapatának.

Az 1950-es évektől kezdődően a politikai hatalom egyre hangsúlyosabban beleszólt a sportba, odafigyelt a nemzetiségi összetételre, a klubok kénytelenek voltak úgy javítani az „arányokon”, hogy „hangzás” alapján átírták a neveket.

Így lett Szatmáriból Sătmăreanu, Kovácsból Covaci, Sepsyből Sepci, Bakuczból pedig Băcuț, és a sort lehetne folytatni.

Nemzetközi futballmeccs Csíkszeredában. A ciprusi Limasszol vendégeskedett Csíkban. Jobbról Bakucz László edző
Fotó: Kopacz József gyűjteménye

Bakuczék a Dinamónál kötöttek ki

Bakucz I. György (1927–1974) Nagyváradon kezdte pályafutását, 1946–49 között az Aradi IT, 1949 és 1956 között pedig a Bukaresti Dinamo játékosa volt. Középpályás poszton, az akkori megnevezés szerint bal vagy jobb fedezetet játszott. Bakucz I. 1945 és 1961. között 28 alkalommal volt román válogatott.

Bakucz II. László (1931–1996) középhátvédként tűnt ki, 1945–47 között a Nagyváradi Stăruința, 1947–49 között az Aradi Indagrara, 1949–51 között a szintén aradi ITA, illetve a Flamura Roșie–UTA játékosa volt, 1951–57 között pedig a Bukaresti Dinamo színeiben ért el kimagasló eredményeket. Bakucz II. László tagja volt az 1950-ben román bajnoki címet szerző aradi együttesnek, az ITA-nak.

A Dinamo utáni korszak

Az 1950-es évek végén, illetve az 1960-as évek elején Bakucz László újra Arad színeiben futballozott, az 1968-as megyésítés utáni években Hargita megyébe került, a visszaemlékezők szerint Fazekas Lajos, a Román Kommunista Párt Hargita megyei első titkára hívta, hozta Székelyföldre.

Rövid ideig Székelyudvarhelyen is volt edző, de több mint húsz évig Csíkszereda futballcsapatait készítette fel.

Kopacz József, a csíkszeredai futball egyik jeles alakja, aki játékosként, edzőként és játékvezetőként is tevékenykedett, jól ismerte Bakuczot és többek között a következőket mesélte el róla.

A sorkatonai szolgálatukat töltő fiatalokból álló Csíkszeredai ASA csapata 1972-ben. Az álló sorban balról az első Kopacz József, jobbról Bakucz László edző
Fotó: Kopacz József gyűjteménye

„1971-ben megyei bajnokságot nyert a csapat, és bejutott a C osztályba. Akkor jött edzőnek Bakucz László, aki korábban a Bukaresti Dinamo játékosa is volt. Jó csapatunk volt, olyan csoportban szerepeltünk, ahol a Brassói Traktor, a Metrom és a Rulmentul is ellenfeleink voltak. Idehaza Laci bácsival egy szezont játszottunk együtt, ő sepregetett, és én előtte emberfogó voltam. Ő 40 éves volt, én 20. A Brassói Traktor ellen vezettünk a 71. percig, de Laci bácsi már nem bírta az iramot, ezért kaptunk két gólt, és elveszítettük a mérkőzést.”