Hócok és pandúrok

Zsilvásárhely, 2019 szeptember. A város szívében elkészült a helyi futballcsapat új otthona. Körkörös lelátó, atlétika pálya, mélygarázs. Tömegében lenyűgöző, külcsínében kétségkívül korszerű, de a városképbe nehezen illeszkedő létesítmény, alig pár száz méterre a Brâncuși-hagyaték két remekétől, a Csók kapujától és a Hallgatás asztalától.

Örömben üröm, hogy az adósságáradatban kapálódzó, Pandúrok nevet viselő helyi futballcsapat biztos kiesőként kergeti benne a labdát. A nagy időket megért, néhány éve még az élvonal meghatározó csapataihoz tartozó, az európai kupaporondon vitézkedő együttes már csak halvány lenyomata egykori önmagának. A második vonal sereghajtója címen sorstársával, a sznagovi gárdával osztozik. Tartozás, tartozás hátán.

Csődközeli állapot. Bizonytalanság. Az őszi idény végén mindössze hét ponttal, biztos kiesők.

Zsilvásárhely, 2020 tavasza. A derék oltyánok bíznak a feltámadásban. Az adósságaik miatt ugyan nem igazolhatnak, de a küzdelmet nem adják fel. A kitartás megsüvegelendő ugyan, de a konokságra sportszakmai alapon aligha találnánk logikus magyarázatot. Pedig van.

Természetesen távol esik a gyeptől, az izzadságszagú öltözőtől, nem szerepel a taktikai táblán és a sportrovatban is csak ritkán írnak róla, akárcsak a nyolcvanas években a húsvéti vagy a karácsonyi ünnepkörről. Történt, legalábbis a jól értesült román sajtó híradásai szerint, hogy a 2003-tól a 2014 januári menesztéséig

tizenegy éven át az elnöki tisztséget betöltő, egykori szakszervezeti bizalmiként elhíresült Marian Condescu korszakot követően számos öncélú és átverés jellegű ügyre derült fény.

Ugyan 2011 és 2013 között a romániai élvonalban a Pandúrok költségvetése volt a második legnagyobb, a pénz szinte kizárólag az Olténiai Energetikai Komplexumba tömörített állami tulajdonú cégcsoporttól érkezett. A bőségből természetesen az elnöknek is kijárt, az ellenőrző szervek megállapításai alapján, a tényfeltáró újságírók számos öncélú kiadásról és pénzmosásgyanús visszaélésről számoltak be.

Sőt, miután a veszteségbe forduló Energetikai Komplexum 2015-től elzárta a bőhozamú pénzcsapot, kiderült, hogy a fizetésképtelenségi helyzetbe kerülő csapat legnagyobb hitelezője éppen egy Marian Condescu nevű magánszemély! Természetesen a magas hőfokú szájkarate, egymásra mutogatás és vádaskodás sem maradt el, így aztán a helyi közvélemény ma sem tudja pontosan, hogy kik a hócok és kik a pandúrok.

Így könnyen érthető módon, a Pandúrok igazi téttel bíró összecsapásai a zöld gyep helyett a tárgyalóteremben zajlanak, ahol a krajovai tábla 2019. szeptemberében meghozott ítélete alapján Condescuék állnak győzelemre. A döntés szerint a korábban említett energetikai komplexum, Zsilvásárhely megyei jogú város, Gorzs megye önkormányzata, egy helyi magáncég és a bányász szakszervezet összesen 15,5 millió lejt kell befizessen a Pandúrok számlájára.

A csapat rajongóinak azonban nincs okuk örömre, a mintegy 3,2 millió eurón a hitelezők osztoznak. Közülük a legnagyobb értékű követelés természetesen az egykori bányász szakszervezeti bizalmi Marian Condescu neve mellett található. A történet tehát a pénzről szól, ehhez kell a csapat. Mert mi magyarok azt már Minarik Ede óta tudjuk, hogy „kell egy csapat”. Bár akkor még a csapathoz kellett a pénz.

A fociőrült mosodás szerepében ma már kondások, pásztorok, apródok és más fontoskodók legyeskednek, mondvacsinált sportolói karrierekkel, sekélyes tapasztalattal, tudásdeficittel, de a mikszáthi hályogkovácsot megszégyenítő magabiztossággal.

Számukra a foci a gyors meggazdagodás lehetősége, mások dicsfényében fürdőzés, elégtétel a korábbi jelentéktelen, kudarcokkal és nélkülözésekkel teletűzdelt törpe életükért.

Igazi hócok, akik gátlástalanul fejik saját külön bejáratú sajtárukba a „csapatuk” pénzforrásait, onnan nagylelkűen visszahitelezik „szeretett egyesületük”, majd visszavonultan is gondosan vigyáznak rá, követeléseik behajtásától fűtött nemes sportszeretettel.

Hócok, akik ha kell mérkőzéseket zsíroznak le, játékvezetőket, megfigyelőket és ellenfeleket kennek meg, feljutókról és kiesőkről döntenek, természetesen pénzbeli ellenszolgáltatásért cserében. Számukra holtában is jó a foci, ha tejel.

Lausanne. 2020. október 11. A nemzetközi sportdöntőbíróság azonnali eljárásban felfüggeszti a Román Labdarugó-szövetség Pandúrokat a második vonalból véglegesen kizáró jogerős határozatát. Miután Bukarestben lebuktak, az oltyán csapatvezetők utolsó mentsvárként a svájci székhelyű testülethez fordultak. Szeptemberben ugyanis kiderült, hogy a zsilvásárhelyi vezetők nagyvonalúan odahamisították volt edzőjük aláírását az adósságrendezési nyilatkozatra.

Két nyulat is lőttek egyszerre, hiszen egyrészt ezzel a mintegy 80 000 lejes tartozás kiegyenlítését egyetlen tollvonással „megoldották”, másrészt adósságaik rendezését igazoltnak látva a szövetség a bajnoki részvételüket hosszabb huzavona után engedélyezte. Az átverés azonban viszonylag gyorsan kiderült: az egykori edző értesítette az országos futballvezetőket, hogy a 80 000 lejes követeléséből egyetlen banit sem törlesztettek.

Az adósságrendezés pedig a bajnoki szereplés kizárólagos feltétele volt.

A magánszemélyek felé felhalmozott tartozásait a klubnak a bajnoki rajtot megelőzően kellett volna törlesztenie, vagy minden egyes hitelezőjével követelései esedékességét átütemeznie. Ennek hiányában a szakszövetség a Pandúroknak megálljt parancsolt, de a nemzetközi sportdöntőbíróság a döntést az eset érdembeli letárgyalásáig felfüggesztette.

A zsilvásárhelyiek addig küzdenek tovább. A Pandúrok játékosai és edzői stábja sportemberhez méltóan a gyepen, a csapat körüli korábbi és jelenlegi dörzsemberek a pályán kívül.

Ráduly Róbert Kálmán