Fazekas Nándor egy gálameccs erejéig Udvarhelyen visszaáll a kapuba

A Határok nélkül kézilabda- és kulturális fesztivál a Kárpát-medence magyar ifjúsági kézilabdacsapatainak, kézilabda-akadémiáinak és sportegyesületeinek találkozója. Idén augusztus 17–21. között Székelyudvarhelyen rendezik meg, az eseményre több száz gyermek, valamint edzőik, illetve kísérőik érkeznek. A házigazdák mellett felvidéki, délvidéki, partiumi és anyaországi csapatoknak szurkolhatunk majd, de a négy nap során lesznek nagyszabású szabadtéri koncertek is, továbbá közönségtalálkozó a magyar kézilabdázás kiemelkedő sportolóival, valamint helytörténeti előadások.

Az ifjúsági kézilabdatorna fénypontja az élvonalba frissen feljutott VSK Székelyudvarhely férfi kézilabdacsapata és az egykori magyar válogatott All Stars gárdája közötti gálamérkőzés lesz.

Utóbbi együttest a székelyudvarhelyi születésű Ilyés Ferenc verbuválta össze. A kapuban Fazekas Nándor áll majd. Felkerestük a kiváló hálóőrt, aki két évvel ezelőtt hagyta abba aktív pályafutását, most edzősködik. Arról kérdeztük, mit vár a fesztiváltól, az itteni összecsapástól.

– Nem mindennap kap valaki behívót válogatottba 45 évesen. Persze tudjuk, nem a felnőtt nemzeti együttesről van szó, hanem egy All Stars gárdáról, amelyik Székelyudvarhelyre érkezik egy gálameccsre.

– Jelenleg edzősködöm, néha a kapusoknak mutogatok egy-két gyakorlatot, de már azt érzem, hogy nem szívesen állnék be a kapuba, mert nem olyanok a reflexeim és a mozgásom, mint régen. Természetesen öröm számomra, hogy ilyen jellegű rendezvényeken még részt tudok venni, van még annyi ambícióm, hogy ilyen szinten beállok a kapuba és ott lehetek a többiekkel.

– Szívesen vette a felkérést, hogy újból magára ölthesse a címeres mezt?

– Amikor megkerestek, felvetődött annak a lehetősége, hogy a fiúkkal pályára lépjünk Székelyudvarhelyen, akkor utánakérdeztem a klubomnál, a Veszprémi KKFT-nél. Itt elkezdődött a felkészülés az új idényre, így tudnom kellett, hogy pár napra nélkülözhető vagyok-e. Kiderült, nem lesznek különösebb fontos meccsek, hanem edzések. Így másnap jeleztem is, hogy ott leszek a keretben, örömmel vállalom a felkérést.

– Milyen a kapcsolata a székelyekkel és Székelyfölddel?

– Nem mondhatom azt, hogy különösebben szoros kapcsolatot ápolok Székelyfölddel, de azt igen, hogy nagyon sok mindent tudok rólatok, voltam is már Udvarhelyen. Na meg Ilyés Ferenc is onnan származik, nagyon sokat beszélgetünk egymással, jó barátok vagyunk. Külön öröm, hogy ott lesz egy gálameccs, újból ott lehetek.

– Két éve vonult vissza, hagyott fel az aktív pályafutással. Nem került távol a kézilabdától, hiszen edzősködik. Milyen a másik oldalon lenni?

– Úgy gondoltam, hogy nagyon fog majd hiányozni a kézilabda. De épp amikor abbahagytam, jött egy sérülés, plusz még a pandémia is. Ez a leállás pont jó volt arra, hogy ne úgy vessek véget, hogy én már nem megyek edzeni, dolgozni. Mindenki leállt, így lelkileg szépen lassan belenyugodtam. A hosszú idő után, amikor már vissza kellett térni, a térdem is jobb lett, akkor már nem hiányzott a kapuba állás. Most például a futást meg a súlyozást szívesen csinálom a játékosokkal együtt, mint hogy beálljak, hárítsam a labdákat. Nem hiányzik, nem nagy szívfájdalommal fejeztem be, hanem nagyon jó érzéssel. Szép volt, jó volt, köszönöm, ennyi!

– Milyenek a kiszállások a fiúkkal? Gondolom, felidézik a múltat, a nagy élményeket átélik.

– Kikapcsolódás és egy jó nosztalgia. Nagyon keveset vagyunk így együtt, ilyenkor jönnek a régi emlékek, beszélgetünk. Na, még egy-két pohár sört is megengedhetünk magunknak...

– Azért amikor Székelyudvarhelyen megkapja a lehetőséget, beáll a kapuba, akkor csak nem áll félre a lövésektől.

– Nem, nem. Az mindig bennem van, hogy amikor ott vagyok a kapuban, elvállalom, akkor mindenféleképp arra törekszem, hogy hárítsam azokat. Így lesz ez Udvarhelyen is.