– Rendre pikáns egy magyar–román minden sportágban. Milyen érzéseid voltak a meccs előtt?

– A csajokon kevésbé láttam izgalmat, bennem több volt. Tudjuk, hogy egy román–magyar párharc milyen nehéz, felfokozott hangulatú. A vége magabiztos győzelem lett, a csapat erejét mutatja, mentálisan nagyon sokat léptünk előre. Arról nem is beszélve, hogy jobban bírtuk erővel is a meccset.

A lányok már túlteljesítették az elnökség által kitűzött célkitűzést, ami az első hat hely valamelyikén való zárást jelentette. Biztosan a négy között zárunk.

Ha már itt tartunk, elárulok egy titkot. Az idény elején a lányok nem a klubjaiknál kezdték a felkészülést, hanem egy héttel korábban a válogatottal. Ilyenre nagyon rég volt példa. Ezt a csajok bevállalták, végig is csinálták. Ennek az eredménye már kézzelfogható.

A románverés után a székely himnuszt énekelték a szurkolók a csajokkal a kézi Eb-n

– Mi változott az olimpia óta?

– Úgy vélem, nem az olimpián változott valami, hanem tavaly a világbajnokságtól. Ott nagy nehezen elértük a tizedik helyet, amivel kijutottunk az olimpiai selejtezőre. Itt Debrecenben sikerült a svédeket megverni, kijutottunk az ötkarikás játékokra.

Ilyés Ferenc, a Magyar Kézilabda-szövetség (MKSZ) székelyudvarhelyi születésű elnöke
Fotó: Pinti Attila

Ekkor valami átlendült a lányokban. Átlépték az árnyékukat, hisznek magukban, az erejükben, csapatként is fantasztikusan szerepeltek.

Korábban nagyon sok olyan hang volt, hogy a nagyon sikeres női utánpótlásból nem tudják meglépni a szintet, amikor átkerülnek a felnőtt keretbe. Ennek az együttesnek a magja 2018-ban itt Debrecenben junior világbajnok lett. Idő kellett, de ideértek ők is, idő kell ehhez.

– Mennyire bánod, hogy az Európa-bajnokság végső hétvégéje, a Final Weekend nem Budapesten lesz, mint ahogy volt előzetesen, hanem átkerült Bécsbe?

– Nem siránkozunk. Ez így alakult, az élet így hozta. A legfontosabb az, hogy ott vagyunk az elődöntőben. Hogy hol játszunk az érmekért, az nem fontos ebben a pillanatban.

Fotó: Facebook/Sportul Ilustrat

– Az mennyire lenne keserédes, ha az eddigi nagy menetelést figyelembe véve, érem nélkül maradna a magyar válogatott az Eb-n?

– Nem lennék csalódott. A helyszínen, ha nem úgy alakulnak a mérkőzések, rögtön a legvégén, lehet az lennék, de összességében nem.

– Következik a franciák elleni találkozó, ezen a két továbbjutott gárda csap össze. Aztán Bécsben valószínűleg két skandináv együttes közül az egyik. Ezzel a játéksebességgel, amit mutattak a magyarok, le tudják futni őket?

– A franciák ellen úgy gondolom, hogy a győzelemre játszik majd a kapitány. A másik ágon azt látjuk, hogy a norvégok, annak ellenére, hogy kicseréltek jó pár játékost az olimpia után, fantasztikus teljesítményt mutatnak, magabiztosan nyerik a meccseket. A dán–holland párharc dönt majd a másik együttes kilétéről. Itt csak jó ellenfelek vannak.

Azt kértem tőlük az Eb előtt, hogy adjanak ki mindent magukból, mindenki annyit, amennyire képes. Ne tegyenek magukra túl nagy terhet. Egy ilyen világeseményen az a legjobb, ha mindenki koncentrál, a pályán pedig mindent belead.

– Nem lesz rajtuk túl nagy a nyomás, hogy eddig azért játszottak, hogy ott legyenek a négyben, most pedig az éremszerzés a tét?

– Eddig elbírták a terhet: a svédek, a montenegróiak, vagy a románok ellen is. Azt mondom, örömjátékot kell a pályára felvinni. A szövetség részéről semmiképp nem helyezünk rájuk nyomást, hogy most már pedig érem kell nekünk.