Élvonalbeli jeggyel hullámvasutazásra készül a VSK Székelyudvarhely

Két évvel ezelőtt már megízlelhették, hogy milyen a legjobbak között szerepelni. Kiestek, majd simán nyerték meg a másodosztályt. Új keretet alakított ki a VSK Székelyudvarhely arra a csatára, amibe több klubnak beletörött a bicskája. Rég volt, amikor a feljutó klub megragadott az élvonalban.

A VSK Székelyudvarhely vezetőedzője, Sipos Lóránt szerint nem lesz könnyű idényük, de nem tartja lehetetlennek, hogy a középmezőnyhöz tartozzon a csapata.

– Egy év kihagyást követően újból élvonalbeli kézilabdacsapata lesz Székelyudvarhelynek. A két évvel ezelőtti évad nem sült el éppen a legjobban, igaz, hogy ott az utolsó pillanatban állt össze, indult egy a klub a Bölények Ligájában. A mostani idényt valamivel felkészültebben, illetve talán tapasztaltabban kezdheti a VSK Székelyudvarhely.

– Reméljük, ez egy másik csapat lesz, mint az. Az az idény számunkra tanulóév volt, ahol a szívünk sokat akart. Megmutatta, hogy ennél több kell. Akkor későre lett meg a költségvetés, az utolsó pillanatban igazoltunk játékosokat. Idő kellett, hogy beépítsük az együttesbe. Amikor csapattá értünk, akkor már nem tudtuk teljesíteni a célkitűzést a bennmaradást.

Tanultunk azokból a hibákból. Ez a keret összeállításánál is látszik. Próbáltunk időben lépni, olyan kézilabdázókat hozni, akikkel jó közösséget tudunk kialakítani. Fontos lesz, hogy együtt tudjunk maradni.

– Igencsak nagy lépés megugrani az A osztályból az élvonalban való bennmaradást. Az utóbbi nyolc évben aki feljutott, az a következő évben ki is esett.

– Fontos, hogy mindenki megértette, egy közös cél van, hogy ez a csapat ne liftezzen a másodosztály és az élvonal között, hanem, meg kell ragadnunk az első osztályban.

Egy jó kis együttest raktunk össze. Amennyiben mellette ott lesz az orkánszerű hangulatot hozó szurkolótábor, akkor biztos vagyok benne, hogy képesek leszünk arra, amire az utóbbi idényekben a másodosztályból fellépő klubok nem.

– A nyarat végig dolgoztátok, megismerhetted az újonnan érkezett kézilabdázókat, próbálod megértetni velük a filozófiádat. Milyenre alakítod a gárda kinézetét?

– Szeretem a modern, jó kézilabdát, így adott, hogy ilyenné formálnám a csapatunkat. Tehát, szaladás, sebesség lesz. Ahhoz, hogy erre esélyünk legyen, labdák kellenek. Nagy energiát fordítottunk egy jó kapus megszerzéséért, ez sikerült, tükröződik is majd a játékunkban. Jó védekezésre, kapusteljesítményre építve rohanni fogunk.

Még akkor is, amikor a játékosok nem szeretnének, vagy a közönség is lassítana. Mert erről szól ez az egész kézilabda.

Ennek a játéknak a negatív pólusa, hogy labdákat veszítünk. Ebből kellene minél kevesebb legyen.

– Említetted már, hogy aki a másodosztályból érkezett, az egy év után az élvonalból esett vissza ugyanoda. Miként látod, hány pontot kell gyűjteni, hogy megmaradjon a Bölények Ligája tagság?

– Tíz alatti pontszámmal semmi esélyed nincs bennmaradni, ezt már tudjuk, mert legutóbb csak annyit gyűjtöttünk. Tizenegynéhánnyal még szerencséd is kell legyen, a biztosabb a huszon-egynéhány.

A Bölények Ligája összetételét tekintve az első három-négy klub kilóg, ők a dobogóért küzdenek meg: a Dinamo, a Konstanca, a Nagybánya, akár a Torda is. Utánuk a középmezőny igencsak sűrű lesz, itt bárki nyerhet bárki ellen. Talán a Fogaras lóg ki hátrafelé.

Az utolsó két helyet el kell kerülnünk, mert az egyenes kiesés. Ha az osztályozón bennmaradunk, azzal az első idényben elégedettek leszünk. Pár év múlva senki sem emeli majd ki, hogy így tudtál bennmaradni a Bölények Ligájában.

– A felkészülési időszak során több élvonalbeli klubbal is megmérkőztetek. Milyen volt a visszacsatolás, mit mondtak rólatok a meccsek után?

– Úgy gondolom, hogy Székelyudvarhely akárhányszor elindul az élvonalban, a román kézilabda társadalom mindig tisztelettel néz majd rá. Nem írtak le eddig sem, hanem ellenkezőleg, hogy oda kell figyelni ránk. Ezt tapasztaltuk most is, hogy kellő komolysággal vettek.

Ez még mindig a múltnak az eredménye, mert ez a város letette a névjegyét a román, de akár a nemzetközi porondon is. Ez pedig mély nyomot hagyott.

– Pokoli a bajnoki sorsolásotok, az élbolyból említett négy csapat közül hárommal indítotok.

– Nem tudom, hogy létezik-e jó vagy rossz sorsolás. A bajnoki rendszerben előbb-utóbb minden csapattal meg kell mérkőznöd. Előre beikszelheted, hogy ezt a meccset fogod hozni, vagy kikapsz. De ez a valóságban nem így működik.

Ez a sorsolásunk, ez alapján alakítottuk ki a programunkat, a felkészülésünket. Számunkra minden találkozó fontos.

A nyitóforduló azért, mert ott szoktak meglepetések születni, a második játéknap számunkra azért lesz az, mert akkor a saját közönségünk előtt lépünk pályára. Aztán így tovább a legvégig.

Mert a legvégére huszon-egynéhány valamennyit szeretnénk gyűjteni.