Összesen 212 bokszoló vett részt az U14-es és U16-os válogatottak számára megszervezett sporteseméynen. A nagyobb korosztályban 81 fiú és 32 lány, a fiatalabbaknál pedig 82 fiú és 17 lány küzdött az érmekért. Voltak egyenlőtlen küzdelmek, ahol az egyik fél magasan jobb volt a másiknál, és a mérkőzésvezető szakította meg a találkozót, hogy döntő fölénnyel hirdessen győztest, és akadt kiütéssel végződött mérkőzés is, de a legtöbb találkozó pontozással dőlt el, azaz a három menet lejárta után emelték fel a nyertes kezét.
A múlt évben átadott Erdélyi Godako Ökölvívó Sportközpont (Románia egyetlen speciálisan az ökölvívás számára épített létesítménye) lelátói folyamatosan tele voltak, aki épp nem a ringben bokszolt, az társainak szurkolt. Ez olyan hangulatot varázsolt, hogy azokat a gyergyóiakat is meghódította az esemény atmoszférája, akiket csak a kíváncsiság hozott ki a helyszínre, de egyébként sosem érdekelte őket a boksz.
Most már várják a következőt – mondta egy anyuka aki két kisgyerekével együtt izgulta végig a vasárnap délutánt, anélkül, hogy bárkit is ismert volna a ringbe lépő sportolók közül. A hangulathoz kellett Takács Péter „Deze” is, akinek a neve már sok éve egybeforrt a magyar ökölvívó viadalokkal, az anyaországban már elképzelhetetlen egy-egy jelentős viadal a szpíker nélkül. Megkapta a „magyar boksz hangja” elnevezést is már. Itt pedig angolul ismertette a versenyzőket és szórakoztatta a közönséget.
A nézők közül a végére már sokan „szakértői” lettek az ökölvívásnak, sokan felháborodtak, amikor az elődöntőben Búzás Róbert helyett az ellenfelét hozták ki győztesnek a bírók, annak ellenére, hogy mindenki látta, a gyergyói fiú volt a jobb. A torna legjobb U16-os fiú bokszolójának, az osztrák színekben indult csecsen Saifullah Saidoulaevnek pedig valóságos rajongótábora volt a Gyergyói Open végére.
A színvonalra egyébként jó utalás lehet, hogy ide valóban a legjobbjaikat hozták el a részvevő országok, és szinte minden válogatott szerzett is legalább egy aranyat.
A legnépesebb küldöttség a román volt, hazai országként több sportolót is nevezhettek a vendégeknél, őket követte Magyarország (köztük a gyergyói Erdélyi Godako Ökölvívó Sportklub hat sportolójával), de zúgott a csarnok a Hellasz, Hellasz! szurkolástól, amikor a népes görög küldöttség egy-egy bokszolója versenyzett.
A gyergyóiak közül Fazakas Katalin, Benedek Péter és Tallósi Vanessza aranyat nyert, értük csendült fel a magyar himnusz. Fazakas István és Kozma Lívia ezüstérmes lett, míg Majlát András és Búzás Róbert nyakába a bronzérmet akasztották. Búzás romániai színekben versenyzett, a többiek a magyar válogatott tagjaiként. Egy ilyen kollekciót bárki elfogadna, Huszár Árpád vezetőedző azonban mégsem elégedett. Búzás Róberttől a pontozóbírók érthetetlen döntése vette el a döntőbe jutás esélyét. Nagyon rosszul érintette az edzőt, hogy Tallósi Vanessza ellen nem állt ki a riválisa és Benedek Péter döntős ellenfele is visszalépett. Szebb lett volna a szorítóban kivívni az aranyakat…
A szervezésre pedig csakis jó visszajelzések érkeztek. A részvevő országok csapatai már most jelezték, a következő Gyergyó Openre biztosan visszatérnek.
A hétvégi fordulót követően Lövéte vette át az Udvarhely körzeti labdarúgó-bajnokság A csoportjának vezetését. A játéknapon két, ritkán látható fordítás is történt, Homoródalmás és Oklánd hajtotta végre a nem mindennapi teljesítményt.
Véget ért a Nemzetek Ligájának „erőltetett menete”. A magyarok továbbra is harcban vannak az első két helyért, miközben a trikolórokat Hagi történelmi mélypontra lökte. Közben felmerül a kérdés: érdemes-e egymás után négy válogatott meccset lejátszani?
Súlyos vasúti baleset történt csütörtökön délután a Tusnád községi Csíkverebesen, a vasúti megálló közelében. Egy motorkerékpár ütközött egy vonattal, a balesetben két fiatal fiú vesztette életét.
Az elmúlt napokban egy emberként mozdult meg a kalotaszegi közösség, hogy segítsen egy közel kétéves, daganatos betegséggel küzdő körösfői kisfiúnak, akinek egy barcelonai kórházban most esélye lehet a gyógyulásra.
Soós Sándorral, a „Györgyfalva-modell” ötletgazdájával és fő „kivitelezőjével” beszélgettünk a magyar utcanevekről, a közigazgatási bravúrról, a román–magyar együttélés működőképes receptjéről.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!