Cseh László: a végletek embere vagyok

Elmondása szerint hiányzik neki a rendszeres mozgás, az úszás és az edzésekre járás, de most a családdal próbálják bepótolni azt, amit eddig nem lehetett tenni, szabadabban és kötöttségek nélkül élni.

„Apró lépésekkel próbálok nyitni az úszás nélküli életre, úgy érzem, egy időre távolságot kell tartanom az úszás és a hétköznapi élet között” – mondta Cseh László. Hozzátette, mostanában örömmel tölti el, ha egy napon sok feladata van és azokat megfelelően el tudja végezni, jó érzéssel tölti el, ha hasznosan telt el a nap.

„Az edzéseket és a versenyeket nem úgy hajtottam végre, hogy arra gondoltam, egyszer majd milyen magasságokba juthatok el, hanem, hogy az adott pillanatban megpróbáljam elérni a kitűzött célt.

Eddig rendesen edzettem, mindig próbáltam a maximumot nyújtani, és úgy érzem, hogy vagy mindent beleadok, vagy nem csinálok semmit, és a kettő közötti átmenetet nem tudom elfogadni”.

Cseh László öt olimpián vett részt, elárulta, hogy a 2008-as pekingi játékok volt számára a legkedvesebb, egyrészt a három megszerzett ezüstérem, másrészt a kiváló rendezés miatt. Arra a legbüszkébb, hogy 36 éves koráig a világ élmezőnyéhez tartozott, még ha voltak olyan pillanatok is, amikor nem tudta a legjobbját nyújtani, de a pályafutása végén is megállta a helyét a fiatalok között.

Például a tokiói olimpiai döntőben mellette a második legidősebb versenyző kilenc évvel volt fiatalabb nála, ez pedig óriási korkülönbség.

Volt edzőjével, Plagányi Zsolttal az elmúlt hat-hét évben nagyon jó volt a kapcsolata, úgy érzi, mellette egy kicsit jobb ember lett, sok pozitív élményben volt része, és csodás eredményeket értek el együtt. Amikor edzőt váltott, voltak olyan hangok, hogy már biztos csak levezetni igazolt át, már közel 30 éves volt, és már nem tud komoly eredményt elérni, de ehhez képest 2015-ben Kazanyban nagyon jó világbajnokságot zárt.

Mint mondta, soha nem gondolta volna, hogy valaha uszodát neveznek el róla, ez nagyon nagy megtiszteltetés számára, és reméli azzal, hogy egy uszoda a nevét viseli, több motivációt nyújt a fiataloknak, de az idősebbeknek is.

Végezetül kihangsúlyozta, hogy nem várja el, hogy negyven év múlva emlékezzenek rá az emberek, mert számára nem ez a lényeg, hanem az, hogy belülről érezze, hogy ki is volt ő valójában és milyen eredményeket ért el.