Büszkék a múlt évi eredményeikre az ISK-FSK asztaliteniszezői

– A tavalyi év legnagyobb sikere volt, hogy márciusban feljutott a csapat a Szuperligába. Hogyan élték meg ezt?

– Ez egyértelműen az utóbb tizenöt év legkiemelkedőbb eredménye, egy olyan szezont sikerült végigvinnünk, melynek során tökéletesen összerázódott a csapat. Először kerültünk elődöntőbe, és rögtön sikerült kiharcolni a feljutást, ami teljesen megérdemelt volt. Korábban többször is közel voltunk a rájátszáshoz, végül nem értünk oda. Nagyon örvendtünk, hogy sikerült saját játékosokkal kiharcolnunk a feljutást. Szeretnénk meghatározó csapattá válni a romániai elitben.

– Hogyan értékelné az első fél szezont a Szuperligában?

– Nagyon jól sikerült, hiszen az erőrangsorban mi voltunk az utolsók. A két győzelem, amit Kolozsvár és Craiova ellen szereztünk, illetve az a két meccs, amit Beszterce és Sepsiszentgyörgy ellen engedtünk ki a kezünkből, bizonyította, hogy nem vagyunk alárendelt szerepben. Sőt, ha a következő tornán kijön a lépés és egy kis szerencsénk is lesz, még abban is gondolkodhatunk, hogy megfogjuk a felsőházi rájátszást. A második fordulót február 22–25. között rendezik, hét meccs vár ránk egy hétvége alatt.

– Tavaly ilyenkor gondolta volna, hogy a csapat feljut a Szuperligába?

– Igen. Már többször közel voltunk, de mindig elrontottuk a végét. Mindenki nagyon akarta a sikert, ez látszott is, amikor megnyertük az osztályozót Araddal. A hazai több száz fős közönség is hatalmas tolóerő volt számunkra. A nyáron leigazolt Cservik Krisztián pedig nagyon jó választásnak bizonyult.

A játékosoknak prémiumot, juttatást is csak akkor tudunk adni, ha még kerül pénzünk, egyelőre nem állunk úgy, hogy havi rendszerességgel fizetést osszunk. A bajnokság élcsapatainak költségvetése legalább tízszerese a miénknek, így leginkább a szív visz előre minket. Az, hogy szuperligásak lettünk, hozhat pozitív változást a jövőben. Amúgy elérhető közelségben van akár az ötödik hely is, ami európai kupaszereplést jelentene. Amikor mondtam a fiúknak, mindenkinek felcsillant a szeme, de akkor csillogna leginkább, ha mindenki normális fizetést kapna. Ám egyelőre nincs akkora támogatottságunk, hogy ezt megtehessük.

– Mindig felvetődik a kérdés, hogy miként lehetne hazacsábítani György Szilárdot.

– Az egyelten oka, hogy Kolozsvárnak játszik, a pénz. Ott normális fizetést kap, mellette pedig egyetemre jár. Szíve szerint nálunk játszana, hiszen a családja is itthon van. Őt csak úgy lehetne hazahozni, ha legalább egy olyan fizetést adnánk, mint Kolozsvár. Ha a csapatunkat erősítené, biztosan harcban lennénk az érmes helyekért.

– Milyen volt élesben ellene játszani?

– Nagyon érdekes volt, mindenki a kettőnk meccsét nézte a csarnokban. Ő hozta a maximumot ellenünk. Mi Kolozsvárnál nem Szilárdot akartuk megverni, hanem a másik két társát, ami végül sikerült is. Amint az anyagi helyzetünk megengedi, leigazoljuk, mivel ő a bajnokság egyik legjobb játékosa. Alexandru Cazacu mellett tavaly is ő volt a legjobb, két-két mérkőzést veszítettek összesen, idén pedig nem akadtak még legyőzője.

Demeter Hunor Győrbe, Bogdan Sângerozan Dániába, Andrei Pânzar pedig Temesvárra került. Amúgy többen is megkerestek, hogy szeretnének ifjúsági játékosokat igazolni hozzánk, de olyan kiforrott, egészséges csapataink vannak minden korosztályban, hogy maradunk az eredeti felállásban.

– Áttérve a fiatalokra, szinte minden hétvégére jutott egy verseny, és kiemelkedő eredmény is volt bőven.

– Közel ötven versenyünk volt tavaly. Tamás Szabolcs nagyon jó évet zárt, ifjúsági 1-esként a buzăui csapatban kölcsönjátékosként bronzérmet szerzett, akárcsak a magyar bajnokságban párosban, ahol egyéniben ötödik lett. Jenei Barnabás ifjúsági 2-es korosztályban megnyerte a sportiskolás bajnokságot, Bándi Tamásnak van két magyar bajnoki bronzérme az U12-es és U13-as korosztályban. Az év végén pedig Bedő Bálint okozott nagy meglepetést, amikor Szerbiában, a nemzetközi Butterfly Cupon bronzérmet szerzett.

Minden korosztályban szép eredményeket értek el az udvarhelyi asztaliteniszezők
Fotó: Erdély Bálint Előd

– Hogyan lehet lemenedzselni egyszerre ennyi korosztályt?

– Testvéremmel, Szilárddal csinálunk szinte mindent. Nagy Feri bácsi nyugdíjasként segít a kezdőkkel, továbbá pár ifjúsági játékos is tart edzést a kicsiknek. Szükségünk lenne még legalább két edzőre, továbbá lassan a termet is kinőttük.

A folytonosság az egyik legnagyobb erősségünk. Ha nincs egy olyan generáció, amely húzza előre a következőt, akkor nagyon nehézzé válna a munka. Most jó helyzetben vagyunk, hiszen van kire felnézniük a gyerekeknek.

– Régebben volt egy A divíziós lánycsapata is az ISK-nak.

– Történt egy kimaradás, egyszerűen nem jöttek lányok edzésre, így megszakadt a folyamat. Most, hogy belekezdjünk egy eredményes lánycsapat kiépítésébe, ahhoz legalább tíz év kemény munka lenne szükséges.

– A romániai asztalitenisz nemzetközi szinten is nagy eredményeket ért el tavaly.

– Aki benne van a romániai asztaliteniszben, és látja, miként működik, annak nem meglepő, hogy az Európa-bajnokságon a nőknél Románia legyőzte a három honosított kínaival felállt Németországot.

Az utánpótlás-világbajnokságon Kína és Japán mögött a fiú- és a lánycsapat is ott végzett az élen, az első nyolcban alig találni más európai országot. Rengeteg munka van az utánpótlás-nevelésben. Előnye, hogy nem importálnak játékosokat. Ennek valahol mi is részesei vagyunk, szerintem nagyon jó úton járunk.