– 2021-ben kerültél Székelyudvarhelyről Balatonboglárra, a Nemzeti Kézilabda Akadémiára. Mennyire volt nehéz gyerekként meghozni ezt a döntést, és mi az a székely virtus, amit magaddal vittél?
– Amikor megkaptam a behívót, a döntés egyértelmű és könnyű volt számomra, de 13 évesen több száz kilométerre élni a családomtól, s beilleszkedni egy teljesen új iskolai és kollégiumi életbe, nem volt egyszerű. A székely virtus számomra az a fajta belső tűz, ami mindig hajt előre és, ami akkor kapcsol be a leginkább, amikor a legnehezebb. Ez egy „csakazértis megcsinálom” mentalitás: ha becsukják az ajtót, bemegyek az ablakon. Ez a szívósság segített túllendülni a honvágyon is.
– Ha visszagondolsz az első napodra, mi a legnagyobb különbség a régi és a mostani Hanna között?
– A legnagyobb különbség a tudatosság. Az első napon még csak egy kislány voltam, aki imádta kergetni a labdát. Ma már egy olyan sportoló vagyok, aki érti a játék taktikai mélységeit, és tudja, hogy a siker nem csak a tehetségen, hanem a komoly, alázatos befektetett munkán múlik. Magabiztosabb lettem, de az alázat ugyanaz maradt.
– Mennyire követik itthon a pályafutásodat? Ki a legnagyobb kritikusod és ki a legnagyobb szurkolód a családban?
– A családomtól kapom a legnagyobb támogatást, ők minden lépésem követik és segítenek, ahol csak tudnak. A legnagyobb támaszom édesanyám, aki akkor is biztat és bátorít, ha épp egy gyengébb periódusomban vagyok. A legfőbb szurkolóm és kritikusom pedig édesapám. Ő mindig pontosan rámutat a hibáimra, a gyenge pontokra és ha megdicsér, akkor biztos lehetek benne, hogy bárki nézte a játékom, szintén elégedett lehet a teljesítményemmel. A szüleimtől kapott egyensúly tart a földön és hajt előre.
– Mi az, ami a legtöbb erőt adja neked a nehezebb napokon?
– Nehéz távol lenni a szülőföldtől, ezt nem lehet szépíteni. Vannak pillanatok, amikor nagyon hiányzik az otthoni közeg, de egyetlen percre sem fordult meg a fejemben, hogy feladjam. Pontosan tudom, miért jöttem ide, és mi a célom. Az otthonról kapott értékrend, tartás és szeretet ad erőt a nehezebb napokon, és ez emlékeztet arra, hogy bár messze vagyok, az utamnak értelme van.
– Márciusban aláírtad első profi szerződésedet a NEKA-val. Mi a következő konkrét célod: stabil NB I-es tagság, a válogatottbeli meghívó, vagy esetleg egy külföldi bajnokság?
– Hatalmas büszkeség, hogy itt, a NEKA-n írhattam alá az első profi szerződésemet. Jelenleg a legfontosabb célom a stabil és kiegyensúlyozott teljesítmény az NB I-ben, hogy bebizonyítsam, hosszú távon is helyem van a felnőttek között. Természetesen a válogatottság minden sportoló álma, így ez nekem is ott van a célkeresztben.
– Mi az a legfontosabb lecke vagy érték, amit az itt eltöltött évek alatt tanultál meg, és ma már a védjegyednek számít?
– Az önfegyelem és a profi szemléletmód. A NEKA-n megtanultam, hogy a teljesítmény nem a kezdő sípszóval indul, hanem az étkezésnél, a pihenésnél, a regenerációnál, illetve az edzésen befektetett munkánál. A védjegyem talán az a fajta fegyelmezettség lett, amivel az edzéseket végzem és a rám bízott feladatokat végrehajtom, legyen szó a játék bármely eleméről.
– Edződ, Bakó Botond egy nyilatkozatban kiemelte a küzdőszellemedet. Ez egy otthonról hozott, székelyes makacsság, vagy az akadémiai évek alatt alakult ki benned ez a mentalitás?
– Szerintem ez egy szerencsés találkozás. Az alapokat, azt a bizonyos székely makacsságot otthonról is hoztam, de az évek alatt az edzők és az akadémiai képzés csiszolta ki ezt igazi küzdőszellemmé. Megtanultam, hogyan ne csak „fejjel menjek a falnak”, hanem okosan, taktikusan küzdjek minden labdáért.
– Miben érzed magad a legmagabiztosabbnak, és melyik az a technikai elem, amin a legtöbbet dolgozol mostanában?
– Támadásban a gyorsaságomban és a lerohanások befejezésében bízom leginkább, míg védekezésben a zavaró, illetve kettes védőben folytatott tevékenységemet érzem az erősségemnek. Szeretek aktívan részt venni a védekezésben, és nem csak a szélen várni az eseményeket. Amin viszont rengeteget dolgozunk mostanában, az a lövőrepertoárom színesítése: hogy ne csak egyfajta szögből vagy technikával tudjak gólt lőni, hanem képes legyek az utolsó pillanatban is módosítani a lövést a kapus mozgásához képest.
– Januárban a hónap női akadémistájának választottak. Szerinted mi volt az a plusz teljesítmény, amivel ezt az elismerést kiérdemelted?
– Nagy megtiszteltetés volt számomra ez az elismerés. Úgy gondolom, hogy ebben az időszakban sikerült egy stabil, kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtanom, mind edzéseken, mind mérkőzéseken egyaránt. Emellett igyekeztem tudatosan dolgozni a fejlődésemen, és végig olyan hozzáállást képviselni, ami a csapat érdekeit helyezi előtérbe. Valószínűleg ezek együtt járultak hozzá ehhez a díjhoz.
– Hogyan kezeled a nyomást? Van valamilyen mentális rituáléd a meccsek előtt, ami segít stabilizálni a teljesítményedet?
– A tudatos vizualizációban hiszek: a meccs előtt magam elé képzelem a játékot, és levetítek magamban minden egyes helyzetet, amibe kerülhetek. Mire kifutok a pályára, már olyan érzésem van, mintha ezek „megtörténtek” volna velem, ez pedig hatalmas magabiztosságot ad. Emellett a hitem is fontos pillér: imádkozni szoktam a mérkőzések előtt, mert hiszem, hogy fentről egy segítő erő támogat engem a pályán.
– Van olyan példaképed – akár magyarországi, akár nemzetközi szinten –, akinek a stílusa vagy az útja motivál téged a szélső poszton?
– Szeretem figyelni a nemzetközi elit szélsőit, de igazán azok az utak motiválnak, amik hasonlóak az enyémhez: akik kisvárosból, kemény munkával jutottak el a csúcsra. Olyan játékosokat keresek példaképnek, akik alázatosak, és akik nemcsak a befejezésnél technikásak, de a védekezésben is segíteni tudják a csapatot.
– A szélső poszt sokszor a türelemről is szól. Sokszor percekig nem kerülsz helyzetbe, aztán egyetlen zicceren múlhat a meccs. Hogyan tanultad meg fenntartani a koncentrációt ilyenkor?
– Igen, a szélső poszt valóban nagyfokú mentális koncentrációt igényel. Fontos a türelem és a mentális stabilitás, hiszen gyakran kevés lehetőség adódik, viszont ezeknek nagyon magas a jelentősége. A célom, hogy amikor helyzetbe kerülök, azt a lehető leghatékonyabban fejezzem be.
– Hol látod magad 3-5 év múlva? Mi az a cél, ami minden reggel motivál, amikor leérsz az edzőterembe?
– Egy meghatározó NB I-es csapat alapembereként látom magam, aki már kopogtat a válogatott kapuján. Minden reggel az motivál, hogy fejlődjek, hogy jobb legyek, mint tegnap voltam, s valódi profi sportoló váljon belőlem, akire büszkék lehetnek otthon, Székelyudvarhelyen is.
Nagyon úgy tűnik, hogy a bennmaradás kiharcolása után Ilyés Róbert nem folytatja az FK Csíkszereda kispadján, sajtóértesülések szerint a szezon végén távozik a csapattól.
Sorsdöntő mérkőzés előtt áll a Sepsi OSK, amely a Voluntari otthonában már ma este bebiztosíthatja visszajutását a Szuperligába. Ezúttal nem lesz ott a lelátón az igazoltan hiányzó Diószegi László klubelnök, aki közösségi oldalán üzent a szurkolóknak.
Székely János szombathelyi megyés püspök lesz a csíksomlyói pünkösdi búcsú szónoka. A szervezés már javában zajlik, az idei búcsú jelmondata pedig a keresztséget állítja középpontba.
„Ízlésromboló rángatózásnak” nevezte Tőkés László nyugalmazott református püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke Hegedűs Zsolt tiszás politikusnak, az egészségügyi miniszteri tisztség várományosának táncát.
Esélyesebb, hogy technokrata miniszterelnöke lesz Romániának, mint hogy valamely pártpolitikus – derül ki a Polymarket előrejelzési piac fogadásaiból.
Ro-Mánia a köbön! Ha valakinek van felesleges pénze, így dobhatja ki, avagy hogy nyert új értelmet a hazai szakkifejezés, miszerint viața bate filmul (az élet még a filmet is lekörözi).
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!